Emlékkönyv
105 üzenet
Szia Attila, de rég is volt, el is felejtettem már hogy egy napon születtünk..Blanó elérhetőségét kerestem, mert nem volt kéznél (design póloiból szerettem volna rendelni) és így bukkantam újra a gondolataidra..Át is vettem utólagos engedelmeddel egy párat ami a 50/60/70 as évek teendőire szól, mostanság évente összeírom céljaimat és tennivalóimat hogy célirányosan tudja a mindennapokat felépíteni és ne térjek le az utamról. Úgy látom hogy te már korábban és összeszedtebben megtetted, ebben is előrébb jártál.. Nem sürgetem még a találkozást veled..de ha ott leszek ahol te, akkor nagyon meg foglak ölelni..
Atti baratom…
Kulonleges nap ez a mai, ma 60 eve erkeztel, hogy nyomot hagyj, emlekeket, erzelmeket alkoss, teremts a Foldon. Ebbol a hat evtizedbol, alig tobb mint negyet toltottel itt, en szuk ket evizedet kaptam, hogy resze, tanuja lehessek a alkotasodnak es lassan szuk ket evtizede mar csak az emlekek allnak rendelkezesre. De itt vannak, vissza-visszaternek. Remek nyomot hagytal, kivaloan alkottal Baratom! Isten eltessen a 60. foldi szuletesnapodon Atti, barmerre is jarsz eppen az univerzumban! Olellek ma is, nem mulo szeretettel.
17 esztendo… Ennyi telt el Atikam, miota itt beszelgetunk. Elotte 18 even at személyesen tettuk. Hianyzik, hianyzol baratom. Kuzd az ido rendesen, hogy mulassa, csillapitsa az urt. Nem all jol egyelore. Elmentem 2 hete a „vilag vegere” (Finisterre) es gondoltam Rad, kemleltelek ott az ocean es az eg vegtelen hataran. Talan lattalak. Azt uzeneted: „Ultreia et Suseia”! Megfogadom Baratom. Ezek elvezetnek majd hozzad.
hiányzol drága barátom…
Draga Ati – elrepult egy ujabb ev, mar a 18. azota, hogy inkabb csak en meselek. Tegnap Andikaddal olelkeztunk Edesapam bucsuztatojan. Remelem Ti mar osszefutottatok, hogy megbeszeljetek az evilagi es avilagi elmult kozel ket evtized torteneseit. Azt beszeltuk Andikaval, hogy 18 foldi baratsagban egyutt toltott evunk utan mostanra telt el ugyanannyi ido, 18 ev tavkapcsolodasban. Jobb volt az elso 18… Tobbet nevettunk peldaul. De az is eszembe jut, ahogy atfordul a merleg es a tavolsagi idobol lesz egyre tobb, hogy idoben azonban egyre kozeledunk a kovetkezo, ottani nagy talalkozasra. Van meg dolgom, nem sietek. De varom, eletreszolo melyseggel, barati huseggel es tartalommal, hogy ujra fulembe csenduljon a „Hello Tibikem” orokeletu koszontesed.