Hankiss Attila
1964 - 2006
Idézet Attila 1996-ban leírt céljaiból:
"A legfontosabb a belső harmóniám, a lelki békém. Ez a célok elérése által biztosított. Ritkaság, hogy valakinek ennyire biztosítottak legyenek a LEHETŐSÉGEK hogy harmonikus, kiegyensúlyozott életet éljen. Ezt ki kell használni, ezzel a lehetőséggel élni kell. Nagyfokú felelőtlenség lenne magam felé, ha nem szervezném meg az életem ilyen magas szinten."

Emlékkönyv

91 üzenet

Gyöngyi
2009.02.06.

Oly hatalmas fájdalmat érzek.
Elevenen él bennem utolsó találkozásunk emléke.Éppen futottunk
mindketten. Én lassitottam,hogy váltsunk pár szót de te odakiálltottál nekem.
-Gyöngyi,fuss tovább,mert ha megállsz nehéz lesz újra elindulnod.
Sajnálom,hogy nem álltam meg.
KÜLDÖK EGY PILLANATOT AMELYBEN BENNE VAN SZERETETÜNK.REMÉLEM,UTOLÉR.
HIÁNYZOL NEKÜNK.

Anyu
2009.01.07.

Ma Attila nap van.Ma is. A névnapod ünneplését mindig igyekeztél elháritani-de az enyémet sohasem felejtetted el. Atikám! A jó Isten vigyázzon Rád!Kérd meg, hogy nekünk is legyen erőnk tovább csinálni ezt az egészet, amig kell. Atikám hol vagy?

Hankiss Jánosné
2009.01.06.

Drága Atikám! A szeretet és a fájdalom nem mulik el soha…. . Minden reggel erre ébredek, amit nem lehet kibirni,, de látod már tudok irni arról amire mindig gondolok.. :anyu

Nemes Anita
2008.10.15.

Teljesen le vagyok taglózva,nem igazán találok szavakat
Mit is írhatnék…
Nem ismertem személyesen Attilát,de tényleg fantasztikus,kívételes ember lehetett.Andi minden tiszteletem a tiéd,ember feletti az ahogy összetartod a családod!
“Elmúlt mint száz pillanat,
S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek őrzik, nem szavak.
Végh György”
Anita

Kanyó Erika
2008.09.01.

“Mindennap érnek bennünket veszteségek, ha más nem- egy napot elveszítünk földi életünkből!”-
Kedves ANdi és Attila!
Sok éve nem láttunk Benneteket, de mindig elismerően gondoltunk Rátok, mint egy harmónikus és, amint hallottuk egyre nagyobb családra.
Ahogy elolvastam Attila életpályáját, célkitűzéseit csak
annyit tudok hozzátenni: Ő valóban igy élt és ilyennek láttuk mi is.
Nagy veszteségek értek ebben az évben bennünket is szeretteink köréből.Ma már úgy látom,hogy a sok mélységből
azonban egy út vezet felfelé és végre tudom, hogy ott fenn
olyan emberek várnak, akikkel jó lesz majdan találkozni.
Ilyen Attila is.Andi sok erőt kívánok neked és Attilának “vigyázó szemeket”.
Üdvözlünk Benneteket: Kanyó Erika és Pap LAjos

Kovari Tibi
2008.06.25.

Atikam,

Elkepeszto teny, de igaz: ma ket eve indultal el, hogy felfedezz a masik vilagot.
Elkepeszto teny, de igaz: a fizikai tavolleted okozta tehetetlen fajdalom ellenere, tovabbra is intenziven jelen vagy az evilagi mindennapokban – latlak cseperedo csoda-lanyaid mozdulataiban, tisztan hallom hangod a fejemben (“Hello Tibikem…”), erzem mindenen atuto szereteted amikor Andika megolel es lenyed olyan emberekre is mely hatassal van a lenti sorok alapjan, akikkel sohasem talalkoztal foldi barangolasaid soran.
Mostanra biztosan tettel mar egy-ket komoly rendszerformalo lepest a fenti vilag atalakitasaban is, majd egyszer meselsz arrol is, hogy milyen volt 2006. juniusaban es milyen lett…
Tedd a dolgod, mi is tesszuk idelenn addig amig… amig ossze nem talalkzounk ujra, a “Vilagra Fel!” birodalom hataran.

Taller Miki
2008.06.15.

Csak egy villanásra ismertem Őt, – ebben az életemben.
… ezen az oldalon mindig sírok …
Részben mély tisztelettel adózva az emlékének, részben, amit olvasok róla, részben az idézeten.

Fekete Ákos
2008.05.30.

Munkahely keresés közben találtam rá az oldalra. Nagyon megható az oldal és őszinte sajnálatomra a fennt lévő információk alapján megismert emberrel nem találkozhatom már személyesen. De úgy érzem nagyon szerencsés embernek tarthatják magukat akik osztozhattak vele tetteiben és gondolataiban. Őszinte részvétem kedves családjának és tisztelt barátainak.

Tóth Marietta Tünde
2008.05.24.

Teljesen véletlenül tévedtem az emlékoldalra. Munkám kapcsán művészeti aukciókon veszek részt gyakran, így rendszeresen látogatom az axio-t is. De csak most először kattintottam Attila oldalára… Most itt olvasom egy számomra ismeretlen ember életét, nézegetem a fotókat, hallgatom a zenét és sírok, és nem értem… Nem értem, és dühös vagyok.

Taller Gabi
2008.05.21.

Mondd, hogy van az, hogy néha olyan erővel tör rám a hiányod, hogy alig lehet elviselni? Még mindig nem tudtam kimenni a sírodhoz, képtelen voltam rá, de úgy látom, hiába várok arra, hogy elmúljon ez a fájó hiányérzet. Nem tudom még mindig elhinni, hogy soha többet nem kopogsz be a rendelőmbe!!! De addig jó, amíg így van, remélem, egész életemben ilyen élő marad az emléked!
Gabi

Berényi Péter
2007.12.29.

Emlékedre
Tiszta, értékes ember voltál, számomra fontos kapcsolatunk eseményi ma is bennem élnek. Igazságtalanul rövid idő adatott neked.
muertobp

Tünde
2007.11.21.

Attilának,

Köszönöm, hogy ismerhettelek, hogy mikor munkatársat kerestél 17 évvel ezelőtt, rám esett a választásod. A két év, amit titkárnődként tölthettem rengeteget adott, illetve Te adtad mind emberileg, mind szakmailag. Sikeres felvételim is Neked köszönhetem. Milyen igaz: mély hatást gyakoroltál rám és örök nyomot hagytál a szívemben… Bár utoljára sajnos nyolc éve találkoztunk személyesen, mikor Andival, Laurával és Blankával eljöttetek megnézni a kisfiam, mosolyod máig látom magam előtt… Nyugodj békében!

Gyöngyi
2007.09.20.

Nagyon ,nagyon hiányzol.

Bódi család

Mérei Tamás (cyrex)
2007.07.02.

16 éves voltam, középiskolás. Eszméletlen meleg nyári nap volt amikor először találkoztunk. A Moszkva téren vettél fel 20 perces késéssel, ami miatt kicsit ideges voltam, de 5 perc elteltével már úgy beszélgettünk, mintha régi ismerősök lennénk.

Aztán néhány hónap múlva jött a telefon Tőled, hogy volna e kedvem részt venni egy axio nevezetű online aukciós oldal elkészítésében. A válasz természetesen igen volt, így indult pályafutásom az axio-nál, 1999-ben.

Azóta eltelt 8 év, voltak nehéz időszakok, de Te minden akadályon könnyűszerrel átlendítetted a céget. Megbíztál bennem, lehetőséget adtál a fejlődésre, nagyon sokmindent köszönhetek Neked.

Elutazásod előtti napon felvázoltad nekünk terveidet a jövőre nézve. Tisztán emlékszem, amint mosolyogva rajzoltad fel egy papírra gondolataidat és végül ezt mondtad: “Ebből fogunk élni a jövő évtől.” Ennek már több, mint 1 éve, és amit akkor megfogalmaztál, kezd szép lassan megvalósulni.

Nagyon nehéz nélküled. Sosem foglak elfelejteni!

– cyrex –

fecskelaci
2007.06.26.

Drága Attila!

Hiányzol!

Örülök, hogy tegnap este – hosszú idő után – újra a társaságodban tölthettem az estét Nálatok. Barátok esetében mint az igaz is – az eltelt idő nem számít, minden új találkozás az előző folytatása…de most mégis…valahogy más volt…

Sokan voltunk…családtagok….barátok…kollégák…ismerős és ismeretlen arcok.
Sokáig vártam, hogy hátha odajössz: -„Hello Lacikám!” leülünk és beszélgetünk egy jót, mint régen, de nem így történt.
Utolsó találkozásunk óta hirtelen megváltozott minden. Nem tudlak felhívni, hogy – Gyere ebédeljük együtt! és megvitassuk a világ dolgait, és persze, mint mindig a számomra fontos véleményed kérni egy éppen aktuális kérdésben, mint korábban oly sokszor.
Tegnap ugyan nem beszéltünk de ott voltál velünk, velem és ez megnyugtatott, erőt adott. A közelgő Balatonátúszásról pedig majd legközelebb…

Örülök az elmúlt 23 évnek és számolom tovább….

Igaz barátsággal ölel

-fl-

Varga Balázs
2007.06.25.

Szia Attila!

Milyen furcsa az élet, hogy pont a mai nap gondoltam Rád!
Egy idézettel emlékezek…

“A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.

Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!

Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!”

Vigyázz magadra!
B.

Gyenis László
2007.06.25.

Attila, Barátom!

Egy éve, hogy nem láttalak, de ez alatt az idő alatt mégis “többet találkoztunk”, mint azelőtt bármikor. Több mint 7 éve, hogy először találkoztunk és azóta nagyon sok mindent éltünk meg közösen. Nagyon sok köszönettel tartozom neked, a sokszor küzdelmes, de mégis nagyon szép barátságban eltöltött évekért. A kollégákból jó kollégák, aztán barátok, aztán szinte testvérek lettünk. Sokat tanultam tőled, mert tőled lehetett tanulni, szinte a korodat megelőzve osztottad a bölcsességeket. Amikor megszületett a kislányom, örömmel mondtad, hogy milyen jó, hogy egykorú gyermekeink is vannak, így majd együtt tudnak játszani. Nagyon jó látni, hogy ha találkoznak, valóban jól megvannak, szeretnek együtt lenni. Egy éve az utazásotok előtt hosszú órákon keresztül beszélgettünk a kocsiban, és mondtad, hogy mennyi mindent elértél és nagyon boldog vagy.
Ez keveseknek adatik meg manapság, de te ebben is különleges voltál.

Köszönöm, hogy a barátod lehettem!

Vigyázz magadra!!!

gyl

Andikád
2007.06.25.

Atikám,

Egy év Nélküled, egy év Veled minden gomdolatomban.
Te idézted nekem régebben, de csak most élem meg igazán:

“Köszönöm, hogy lényed arra indít, hogy túllépjem felszíni önmagam, és a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem a benned és bennem lakozó Mindenséget, azt, hogy a Mindenség szívében egyek vagyunk.”

A szeretet soha el nem múlik.

Feyér Judit
2007.06.12.

Kedves Attila!
Nehéz felfogni, de valamiért így rendeltetett. Te már Őrangyalként vigyázol gyönyörű családodra. Segítse, áldja a Jó Isten Őket!
Soha nem felejtünk el!
Feyér Judit

Taller Gabi
2007.06.02.

Drága Attila!
Már egy ideje vártam, hogy jelentkezel, mivel régen jártál nálam, hogy apró egészségügyi bajaidat kezelhessem… Ma tudtam meg, hogy többet nem jössz… Köszönöm, hogy megismerhettelek 20 éve, amikor még kezdő orvosként azt a feladatot kaptam a klinikán, hogy kitöltsem a kórlapodat! Azóta voltál lélekben nagyon közeli jó barátom, ugyan nem tartottuk a kapcsolatot túl szorosan, de életed fontos eseményeiről mindig tudósítottál és ezt is köszönöm! Ritka, hogy valaki ilyen tudatosan szervezze az életét és ilyen intenzitással készüljön minden eseményre. Az élet minden pillanatát kihasználtad és biztos vagyok benne, hogy aki a közeledbe került és megismert, az megszeretett!
Nagy űrt hagytál magad után! Nem tudom, mi van a halál után, van-e lélekvándorlás, Mennyország vagy bármi más, de Te biztosan a legjobb helyre kerültél, mert azt érdemelted! Lélekben mindig velünk maradsz, kitörölhetetlen nyomot hagytál bennünk! Szeretném, hogy tudd, hogy a családod mindig számíthat rám, bármiben!
Ölelem őket és gondolatban Téged is! Szeretettel: Gabi

Chiara Biondan
2007.05.25.

Dear Attila,
I am sure you will read this e-mail from the place where you are now.
We all, at Biondan Italy, are very sorry about your loss. It has been a pleasure to meet a person like you and to work with you.

Congratulation for the beautiful family you have done.
We pray for them, to let them find the strenght to go on with their lives every day, and become good and strong persons as you have taught them to be.
A big hug to Andrea.
Chiara and Filippo

Ádám Gábor
2007.05.11.

Szervusz Attila!
Mi “csak” munkakapcsolatban voltunk… Vevő és szállító… Ügyfél és szolgáltató… Mindig korrekt voltál, őszinte, nyílt és világos. Ez ma már oly ritka. Köszönöm.
Kár, hogy nem maradt idő jobban megismerni…
Jó utat!
Gábor

Valner Szabolcs
2007.05.11.

Szia Atti,

Sajnalom, hogy mar tobbet nem tudunk beszelgetni. Valoban egy elkepesztoen tartalmas es sikeres elet szakadt felbe azzal, hogy elmentel. Remeljuk, a tulvilagrol vigyazod tovabbra is szeretteidet.

Szabi

marg petterson
2007.04.30.

We are so sorry to learn about the loss of Attila last summer. What a wonderful husband and father he was. Thank you for sharing his life with this beautiful memory site.

With Prayers in our heart for your family,
Marg, Leif and Eric Petterson

Kovari Tibi
2007.03.18.

Atikam,

…”let us make a pledge that we’ll meet in September”… igy szol az emleklapod hatterzenejenek sok szovege kozott az egyik – hat kivarom, barmelyik Szeptember legyen is az. Nagyon hianyzol baratom.
…”One way ticket”… most meg ez szol, – “Gonna take a trip to lonesome town, gone stay at heartbreak hotel”… Ez mind telitalalat.
Ezeket a dalokat mikor allitottad ossze? – most meg az szol, hogy Somewhere over the rainbow – Ta Ati, akkor most igy beszelgetunk? En belekezdek valamibe, te meg dallal valaszolsz?
“… Who wants to live forever…” there’s no chance for us, it’s all been decided for us . . szoval igy mukodik?
Arra kuld valszt, hogy amikor EN szeretnem, hogy valaszolj, jelentkezz, ott legy, akkor mi tortenik? Hat persze: “Elment a vandor, … mindent eltakar az osz es mi varunk huvos kabulatban… elment messze, hol a fu zold s az eg kek, s nem tudjak mi a ho…”
Atikam, mi most mint arra varunk, hogy szivunkbe uj remenyek mind visszaterjenek.
You did it your way, hat ez biztos.
Remelem, hogy legalabb neked nem olyan pokolian nehez a varakozas ott a tuloldalon, hogy ujra egyutt legy szerettediddel, barataiddal, mint amilyen bitang gyotrelemes tud mindez itt lenni.
That day in June 2006 shattered my heart, too – “that’s what friends are (also) for” – and does it over and over again, …can’t seem to help it.
Jobb lett volna egy return ticket a one way helyett.
“When you’re coming home, well I don’t know when – (but) we’ll get together then, you know we’ll have a good time then…”

“We are the champions my friend, and will keep on fighting till the end…” hat, ha Te mondod, legyen – I carry on figthing, de kuldj egy megerositest “every once in a while, every once in a long while” 😉 hogy jo iranyba mennek a dolgok.
Es vigyazz magadra es rank is Atikam.
TB

Új üzenet írása