Emlékkönyv
111 üzenet
Atikam, baratom – MA (itt Londonban meg junius 25. van) megallapodtunk Andikaval, hogy legyen ez a nap a szomorusag helyett a Te eletigenlesed, pozitiv utmutatasod emleknapja. Unnepeljuk mindazt ami mindanyiunkat kozelebb visz a belso harmonia es lelki beke eleresehez. A szeretet, orom, vidamsag, tisztelet es az ujdonsagokra ehes allando kivancsisag alkotta meg a „Vilagra fel!” gondolatat, koszonet erte.
Atikám! Ma 5 éve már megtörtént…Én még csak éreztem éjjel Bogláron, de csak másnap jött aHIR! .Őt éve és mintha tegnap lett volna. Nem lett könnyebb! Nagyon hiányzol. Ezt sohasem fogom tudni elfogadni,pedig hinnem kéne, hogy a Jóisten valamilyen határozott céllal döntött igy. Itt vagy velünk minden nap,igy is szeretünk…….
Öt éve megállt az idő nekem.
” Te állandó vagy bennem, e mozgó zűrzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan.”
Mesélj arról, hogy miképp múlik a tegnap.
Miképp kel fel hold és símítja el arcát a mai nap.
Mesélj arról, hogy miképp nyílik yirágok közt a holnap.
Ragyogó fénnyel itt, a mosolygó, az újraéledő, a pillanat.
Mesélj, Attila, mesélj!
Nálad dolgozott apa. Te lettél volna a testvérem keresztapukája csak nem válaltad el.Sajnálom azt, ami történt.
Atikám! Ugy érzem egyre nehezebb nélküled.Tudom, hogy itt még feladatom van és még nem mehetek oda ahol Te vagy…A kislányaid gyönyörüek és okosak, jó velük lenni, de Téged nem lehet pótolni!
Az elmúlt napokban, hetekben több barátom is szóba hozott, pedig ti nem sokat találkoztatok. Volt aki azt mondta, hogy most nézte az oldalt és olvasta a céljaid, az életed tudatos felépítését. Újra és újra megnézik, mert teszik neki, hogy így is lehet.
Tegnap előtt jártam nálatok, beszélgettünk Andikával, a kislányok pedig játszottak egy jót. Habár nagyon ritkán találkoznak mégis nagyon jó volt látni, hogy milyen jól megértették egymást. Néztem Angikét, ahogy mosolyog, mintha a téged látnálak, nagyon hasonlít rád.
Hiszem a dolgok nem történnek véletlenül.
Ma van a szülinapod!
Atikam, Baratom – a mult honapban, azon a napon amikor kettonk kozul en lettem az idosebb, fordulopont erkezett varatlanul az eletembe.
Nehez, embert probalo kihivas – de egyben uj ajtot nyito lehetoseg, hogy „harmonikus, kiegyensulyozott eletre” torekedjek.
Szoval uj vizekre hajozunk, vitorlat bontva szelek szarnyan – VILAGRA FEL!!!
12 év alatt nem ismertünk meg hozzá fogható, kedves APÁT ( és ANYÁT) a szülőtársak között! Szinte minden találkozás beleégett az emlékezetünkbe.
szia Attila,
ha a föiskolára gondolok akkor elöször mindig Te jutsz eszembe.
szép évek voltak…..sajnos csak voltak!
🙁
felejteni nem lehet !
umarm – csaba
Csak jo emlekeim vannak Attirol. 1986 and 2006 kozott a kapcsolatunk erosodot es buszken figyeltem Attinak fejlodeset. A szeretett es a huseg a csalad es munkatarsak fele minding megvolt. Meg minding nagyon hianyzik mindjaunknak. Johnny
Szia Ati!
Ma jutottam el eloszor erre az oldara, itt San Franciscoban, ahol, ha minden igaz Te is jartal a Batyammal, a legjobb baratoddal, de ha nem is itt, akkor az USA-ban kalandoztatok, es Orokre szolo elmenyt szereztetek magatoknak-egymasnak, amikor en meg kicsi kislanykent rohangaltam, es vartam, hogy hozzatok nekem kis ajandekot-macis gumicukrot, es megolelgethessem a Batyamat, aki eletem egyik legmeghatarozobb szemelyisege, es tudom, hogy nagyon nagy hatassal voltatok – vagytok? – egymasra. Ati, nagyon fura, hiszen egesz pici koromban talakoztunk mi tobbszor, de megis ugy erzem, hogy a batyamon keresztul te az en baratom is vagy es a csaladod, lanyaid szamomra is nagyon fontosak. Barmily hihetetlen, de elkepesztoen sokszor jutsz eszembe, a vilag barmely pontjan! Es most, ahogy olvasgatom a soraidat, gondolataidat, sokszor, mintha a szivembol szolnal. En folytatom az utazgatast es hozzad hasonloan keresem a harmoniat, illetve a valaszt az elet nagy kerdeseire. Tudod, amikor elmentel kozulunk, es en megtudtam, eppen Csopakon nyaraltunk a csaladdal. Felultem a biciklimre egy James Blunt albummal a fulemben es elkezdtem biciklizni a Balaton mellett. En igy bucsuztam el Toled. De hiszem, hogy valtozatlanul itt vagy velunk, vigyazol a csaladodra, tamogatod a barataidat. En is szeretnem tamogatni a csaladodat, lanyaidat, ezert szurkoljunk egyutt a Tibinek a maraton lefutasaban, ahol ki tudja, lehet, hogy te is ott futsz majd vele…
2006.06.25. délután: forró napsütés, sietés, mert vár a bérelt busz – Angiet kikapod a kiságyból a sárga takarójával, Flórika inkább maradna, én is úgy érzem, de nem szólok. A buszban olyan szag van a szendvicsektől, mint egy másodosztályú vonatfülkében – mondod. Nevetünk. Manavgat -vízesés – nézzük. Éppen Flórikát videózod, ellépsz.
Nem tudtunk búcsúzni – nem is fogunk.
Budapest, 2010. 06.25. délután: felhős, hűvös idő. Blanóval a temetőben. A sír tele piros begóniával- Ilusék keze és szíve munkája. Egy mezei csokor tőlem – Normafánál szedtem – én futok ott néha helyetted.
Érettségi eredményhirdetés: kitűnő, két dicsérettel. Büszke lehetsz Laurára 🙂
Attikam, volt ma egy nagyon jo, meghatarozo beszelgetesem a Lanesborough-ban Londonban: Nem gondoltuk volna par eve, hogy egy nap ott irjuk majd tovabb a jovo torteneseit. Es ott voltal velem, all the way. Koszonom es gyere, kiserj tovabb az uton.
Felfoghatatlan.
nagyon hiányzol…bárcsak becsukhatnám a szemem és mire kinyitnám már itt lennél..
Attila,
tegnap volt a szülinapod. Egyszer ezt írtad nekem: köszöntelek e nagy napon, Barátom! A legnagyobb ajándék egy baráttól ilyenkor egy pár kedves, őszinte szó, habár azt hogy őszinte nem kell külön említeni, hisz te mindíg az voltál.
Pár napja megnéztem egy nyári videó felvételt rólatok, mintha tegnap történt volna, hallgattam a hangod, a jó kis „Attilás” kötőszavakat: AJVÉ, stb stb.
Azon gondolkodtam, hogy milyen lenne az élet, ha meg lehetne állítani, mint egy videó felvételt, amit nem akarunk, hogy megtörténjen, ott egyszerűen leállítjuk a lejátszást és nem is történik meg.
Sajnos nem így van. Talán semmi nem történik ok nélkül, egyszer majd kiderül.
Hétvégén kifestettük az irodát, megmaradtak a színek, amit közösen kitaláltunk, hogy legyen vidám, kicsit extrém. Azt mondtad: a zöld szőnyeg a növényzet szára és levele, a narancssárga pedig az abból nyíló virág, ettől olyan lesz mint maga a természet. Mindenhol ott vagy, itt vagy velünk minden nap!
Atikam… szuletesed napja megint ideiranyitott, az utobbi evek egyetlen, hozzad kozvetlenul szolo kommunikacos csatornajahoz. Hogy vagy baratom? Merre jarsz? Mikor beszelunk?
Fene dolog ez az ido-ter kontinuitas… Elottunk jarsz jonehany fejezettel, sot en meg mindig csak a „tartalomjegyzeket” bongeszem es probalom kifurkeszni, hogy Te eppen hol barangolhatsz mostansag.
De ahogy haladsz elore es irod tovabb az ujabb oldalakat a letezes evoluciojarol, mi szorgosan baktatunk utanad es neha fajo mosollyal, de kitarto erzelmekkel szinezzuk tovabb a mindennapokat.
Kukkants be, ha erre jarsz – s az ihletert cserebe olyan szineket, szeretetet es torodest kapsz mitolunk baktatoktol, mely talan itt tart kozottunk orokre, cafolva minden ido-ter elmeletet…
Vidam letezest kivanok Atikam, szuletesnapod alkalmabol.
Atikám! Ma 46 éve tele voltam reménnyel. Ma kint voltam a temetőben,de hitem szerint Te nem utt vagy, hanem itt velünk. Nagyon hiányzol mégis, Ez szörnyű, nem tudom meddig birom még ép ésszel. De hagytál nekem öt csodálatos kis és nagylányt. A kedvükért igyekszem. Laura ma sikeresen levizsgázott autóvezetésből. Hiszen tudod, Te segitettél….
Teljesen véletlen találtam meg ezt az oldat, és teljesen letaglózott.
Az Axio kft-nél dolgoztam (talán 2001-ben??) pár hónapot, az igazság az hogy nem „szépen” váltam el Attilától és a csapattól… sokáig nem tudotam nekik megbocsátani, de azt hiszem ezennel megtettem. Mélyen megrendít ez a hír, erre nem számítottam. Sok erőt kívánok a családnak. nyugodjék békében!
A Jó Isten vigyázzon erre az áldott jó családra! Miért pont nektek kell elszenvedni ezt a kínt?? Mit meg nem adnék, hogy visszatérhessen közétek! Hiszem, hogy még találkoztok Ővele…Négy ilyen fantasztikus lány, és egy csodálatos feleség…
De nem egészek nélküled, Attila, gyere vissza!!
Apa, annyira nagyon szeretlek és hiányzol mindig…akármennyi szót is felhasználnék nem tudnám ezt jobban kifejezni, de ezt úgyis tudod te is..:) ránézek a képedre, és annyira valóságos vagy, látom és érzem a különleges soha el nem felejthető lényed..bárcsak itt lehetnél…
Ismeretlenül is időnként visszatérek erre az oldalra jólesik egy céltudatos emberről olvasni. Kicsit megállni rohanó világunkban
kellemes zenét hallgatni. A profiról profi a megemlékezés is.
Kár hogy már nem ismerhetem meg akiről az oldal beszél.
10 perc múlva éjfél. Egy újabb év Nélküled, de Veld minden gondolatomban. Olyan jó lenne Veld koccintani….
Hello,
I got to know Attila, when I – as a German – was standing helpless with my bycicle at the student dormitories in Györ looking for a bed in 1983 and he would come around, saw me and asked: What can I do for you? He offered me to stay in his appartment, that he shared with three other students. We shared the room and a lot of interesting east-west-discussions that night. It was the beginning of a friendship. When I was in Budapest from time to time, I had the chance to meet him and so I could follow the rapid changes that time brought to him and Hungary over the years, while he remained the helpful, social, sympathetic friend. It was such a shame to learn here, what has happened to him. I mentionned our first meeting and all that followed on the webpage of my tour from Essen to Budapest, Balaton and Zagreb in 1983 (www.chris-on-the-bike.de/zagreb). I just can give back the Hungarian word, I learned from him on my first evening on Hungarian soil: Köszönöm, Attila.
hiányzol…
Most a napokban érkeztünk haza a nyaralásunkból és leültem megnézni az emaileket. Ugyanúgy, mint 3 évvel ezelőtt is tettem. végigfutott rajtam a hideg. Visszakerestem azt a régi leveledet, amelyben az állt, ha megjöttök a nyaralásból találkozunk, és a többiekkel összejövünk. Annak idején ezen a napon már tudtam a rossz hírt. De még mindig felfoghatatlan. Sokszor eszembe jutsz, de még mindig felfoghatatlan, hogy nem vagy itt. Gj.
Ez a nap is olyan, mint a többi, ugyanúgy állandó vagy a rohanó életemben.
Koraeste döbbnetes, izgalmasan szép látványunk volt. A meleg, párás nap búcsúfénye reflektorként világította meg a szemközti fa leveleit, miközben már mögötte az ég sötétje vihart jósolt, ami perceken belül megérkezett jeges esőzuhatagot hozva magával.
A lányok megkérdezték, lehet, hogy az Apa üzent?
Ez a kontraszt olyan volt, mint az a pár perc akkor, azon a 3 évvel ezlőtti délutánon, ami a szárnyaló örömöt mély fájdalommá változtatta. Feledhetetlen. Velem vagy. Mindig.
Atikám! Ma 3 éve mit sem sejtve ültünk Apuval Bogláron és életem legszebb naplementéjét néztük. Közben a frissen érkezett fecskék olyan csodálatos előadást rendeztek nekünk, amilyet se azelőőt se azután nem láttunk. Két irányból jöttek különböző alakzatokat alkotva néha fekete volt tőlük az ég, néha eltüntek valahova, majd a vévén egyszerre eltüntek lent az előttünk lévő nadasban.Akkor is éreztem, hogy ez valami különleges, másnap már tudtam, hogy Te voltál ott és akartál nekünk egy utolsó szép estét adni, Ott voltál nagyon intenziven és most is itt vagy velem és segitesz elviselni ami elviselhetetlen. De nemsokára találkozunk ugye ? Tudom azt mondod még feladatom van itt. Atikám nagyon hiányzol! A
Holnap van Blanóka szallagavató bálja. Miért nem Te vagy itt vele és én ott ahol Tevagy most.! Most ugy érzem nem birom ki. . De nem, igazad van. kifogom birni a kedvedért, mert ezt kéred tőlem, tudom.
A